Egy kis történelem
Mintegy 100 millió éve jelentek meg az első zárvatermők melyek beporzásához a méhek tevékenysége nélkülözhetetlen lett. Így hát ősanyánknak köszönhetően 70 millió évvel ezelőtt felbukkant a méhek ma ismert fajtája. Míg az ember történelme mindössze 1-2 millió évre vezethető vissza. Az evolúció tökéletessé alakította ezeket a piciny állatkákat.
 Az emberek a mezőgazdaság kialakulása előtt csak olyan élelmet vehettek magukhoz, amit a természetben találtak. Élelem utáni portyáik során bukkantak rá a méhekre és a mézzel teli lépre. Így hát az emberiség tapasztalatai a méhekkel,és az általuk előállított termékekkel az ősidőkbe nyúlik vissza.A fejlettebb kultúrák így az egyiptomiak, a kínaiak, a görögök és az inkák már időszámításunk előtt felismerték a méz gyógyító hatását és elkezdtek méheket tartani. A gyógyítás tudománya alapvetően tapasztalatokon alapult, így hát a mézet sokféle betegség kezelésénél kipróbálták, rájöttek, hogy külsőleg és belsőleg is egyaránt alkalmazható. Külsőleg kozmetikumként használták. Elősegíti a hidratációt, és rugalmassá teszi a bőrt anélkül, hogy megszüntetné a bőr légzését. Kleopátra mézes szamártejfürdővel óvta meg bőre hamvasságát. Heródes király hét évig őrizte halott felesége Marianna szépségét azzal, hogy mézes teknőben tartotta. A méz a sebek kezelésénél is nagyon fontos szerepet játszott: antibakteriális hatása miatt megakadályozza az elfertőződést. Belsőleg gyomorpanaszokra és gyógyfüvekhez keverve használták. A Görög sportolók már az ókorban is tudták, hogy a méz gyorsan visszaadja az elfogyasztott energiát. Hippokratész írásaiban elismerően beszél erről az 'édes, sárga kincsről'. Emokritosz szerint a testet kívül olajokkal, belül mézzel kell táplálni. Neki elhihetjük 109 éves korában halt meg. 3700 éve az egyik első kínai orvosi mű szerint a hosszú élet titka a pirított ginsenggyökér és méz keverékének rendszeres fogyasztása. Láthatjuk tehát, hogy az ókori orvostudomány mily becsben tartotta a mézet. De sajnos a modern orvostudomány nem vagy alig alkalmazza. A méz jelentéktelenné vált. Éppen úgy, mint sok más természetes anyag a méznek is át kellett adnia a helyét az óriási mennyiségben előállítható tömegcikkeknek. Vagy mégsem? Rá kell jönnünk milyen nélkülözhetetlenek a természet nyújtotta kincsek! Így a méz is! |
 |
MÉZ Nevezték királyok eledeleként, emlegették az örök ifjúság elixírjeként, sõt szerelemfokozó szerként. Homérosz az istenek ajándékának, Povidius a tudás forrásának, Hippokratész mennyei csodaszernek titulálta. Eltarthatóságát jellemzi, hogy a fáraók sírjában ehető mézet találtak. Ellenállhatatlan csemege és jóval több annál. Minden kisgyermek tudja, hogy a méz egészséges. Sajnos többnyire ez minden amit az emberek a mézről és a méhekről tudnak. Pedig a méhek élete és a méz előállításának módja izgalmas és megigéző. |